15

Jenna Ni’Ferra herceg egyáltalán nem volt boldog.

– Hogy mit csináltak? – kérdezte. – Mit akar mondani azzal, hogy „lehet, hogy megölték Lofwyrt”? Hogyan lehetséges ez?

– Csak arra hagyatkozhatok, amit ők mondtak nekem, hercegem – felelte óvatosan Speren. Jenna herceg haragja még több ezer kilométerrel távolabbról, a kódolt kommunikációs vonalon keresztül is érezhető volt. A Lovag nem vesztegette az időt, rögtön kapcsolatba lépett a Tir Tairngire-ben tartózkodó herceggel, amint elvezette az árnyvadászokat hazája egyik esseni biztonságos házába. Megérkezésük után azonnal kimentette magát, és átment a másik szobába, ahol használatba vette a miniatűr kommunikációs készüléket. A tetőn elhelyezett tányérantennával összekapcsolt adóvevő titkos tiri műholdakon keresztül továbbította üzenetét a Királyi Palotába.

Némi kockázattal járt ugyan, hogy itt, a Seader-Krupp hátsó udvarában használta az adóvevőt, amikor a cég biztonsági egységei elözönlötték az utcákat, de Sperennek nem maradt sok választása. A helyzet kritikussá vált, és mindenképpen továbbítania kellett hercegének az eddig tudomására jutott információkat, hogy ha lehet, ezzel is védje Tir Tairngire érdekeit.

– Mi történt pontosan? – kérdezte Jenna. Kezdeti megdöbbenése után most nyugodtabbnak tűnt a hangja. Bár sok tiri tündéhez hasonlóan ő sem kedvelte Lofwyrt, a herceg tisztelte a sárkány hatalmát és pozícióját. Egy ilyen támadás és egy lehetséges gyilkosság fölött nem hunyhatott szemet.

– Kiderítettem a műtárgy helyét, valamint a régészét, aki ellopta – jelentette Speren. – Eljutottam azokhoz az emberekhez, akik a feketepiacon akarták eladni a tárgyat. Azonban egy csapatnyi árnyvadász – egyértelműen Lofwyr emberei – még előttem lecsapott, és magukkal vitték dr. Goronajt és a céltárgyat. Kettejüket Lofwyr magához hívatta, ahol a műtárgy, egy rúnákkal borított kristályszív valamilyen energiamezővel vette körül a sárkányt. Lofwyr tusája közben megölte a professzort, azután összeroskadt. Az árnyvadászok nem tudták megmondani, hogy meghalt-e, vagy csak elájult. Magukhoz vették a kristályt, és elmenekültek, mert féltették az irhájukat. És a Seader-Krupp most vadászik rájuk.

– És mi a helyzet magával? – kérdezte Jenna.

Speren nyelt egyet, mielőtt válaszolt volna.

– Egy varázslattal lenyomoztam az árnyvadászok búvóhelyét. Hármukat elfogtam, de a kristályt és dr. Goronajt nem találtam meg. Nem sokkal ezután a többi vadász is visszatért Lofwyrtól, de a Seader-Krupp biztonságijai a nyomukra akadtak, és engem is megláttak velük. Legyőztük az asztrális felderítőket, azután idehoztam őket a rejtekhelyre. Mivel együtt láttak minket, bölcs döntésnek találtam egy időre csatlakozni hozzájuk, legalább amíg ki nem derítjük, hogy mit műveltek pontosan a sárkánnyal, és mi lenne a következő helyes lépés. A kristályt bármikor meg tudom szerezni, de a jelek szerint minden mágia távozott belőle. Dr. Goronajnak vége, egy maréknyi hamu maradt belőle Lofwyr irodájában. Az üres kristály jelen pillanatban az árnyvadászok vezetőjénél van. Mi a parancsa, hercegem?

Speren elhallgatott, várta Jenna utasításait. Hallotta, hogy herceg halkan szitkozódik.

– Makanagee – mormolta a nő. – Idióták. És pont Lofwyr, annyi lehetséges célpont közül... Speren, úgy gondolja, hogy a Lofwyr elleni támadást gondosan kitervelték?

– Igen, hercegem – felelte a férfi gondolkodás nélkül. – Lofwyrral nem szoktak véletlen balesetek történni. Eddigi információim alapján úgy vélem, valaki az árnyvadászokat használta fel eszközként, hogy hozzáférjen a sárkányhoz és lesújtson rá.

– Egyetértek – felelte Jenna. – Ha így van, akkor ott talán már véget ért a fenyegetés. A támadás megtörtént, és fel kell készülnünk a következményekre. De az is lehet, hogy a Lofwyr elleni támadás egy bonyolult terv első lépcsőfoka. Akárhogy is legyen, a Tanácsot tájékoztatni kell. Már beszéltem nekik Goronaj projektjéről és a műkincs felfedezéséről, és most be fogok számolni az egyik tanácstag elleni támadásról is. Folytassa a nyomozást, és amíg szükséges, működjön együtt az árnyvadászokkal. – Jenna egy pillanatra elhallgatott. – Most nem tudok önnek segítséget nyújtani, Speren. Amikor a Tanács elé tárom a híreket, rengeteg dolgunk lesz hirtelen. Ha a sárkány halott... – Befejezetlenül hagyta a mondatot.

– Értem, hercegem – felelte Speren. Tudta, hogy a sárkány halála mit jelentene a világ számára. Dunkelzahn meggyilkolásakor Észak-Amerika legnagyobb részén eluralkodott a káosz. A Kanado-Amerikai Egyesült Államok számos városában tömegmegmozdulások kezdődtek, és Tir Tairngire kénytelen volt még szorosabban lezárni a határait. Dunkelzahn halálának utóhatásai még ma is érezhetőek voltak. Végrendeletében jelentős vagyont osztott szét, embereket tett gazdaggá vagy taszított nyomorba, és még egy cégháborút is sikerült kirobbantania.

Dunkelzahn nagy hatalmú sárkány volt, jóval nagyobb hatalmú, mint sokan gondolták volna. De Lofwyr... Lofwyrt a világ leggazdagabb lényeként ismerték. Hatalma és befolyása mindenhová elért. Vagyonát fel sem lehetett becsülni, üzleti manipulációiról pedig legendákat meséltek. Ha Lofwyr valóban meghalt, akkor eltávozása olyan eseményeket indíthat útjukra, melyek mellett Dunkelzahn meggyilkolása apró, jelentéktelen epizódnak tűnik csak. Egy ilyen hír kiszivárgása darabokra szakítaná a Társasági Tanácsot, sőt, talán az egész világot háborúba taszítaná.

Speren érezte a vállára nehezedő felelősség súlyát. Ha a szülőföldje át akarja vészelni a közelgő vihart, minden megszerezhető információra szükségük lesz. Valószínűleg Tir Tairngire volt a legelső hatalom, amely tudomást szerzett a Lofwyr elleni támadásról – még a Társasági Tanács másik kilenc megatársasága előtt. Létfontosságú volt, hogy megőrizzék ezt az előnyüket.

– Folytatom a nyomozást, hercegem, és azonnal jelentkezem, ha megtudok valamit.

– Remek. Ozidano teheron, milessaratish. Imo medaron co verskhan.

Speren önkéntelenül is fejet hajtott a formális elbocsátás szavaira.

– Életem az öné, hercegem. Parancsára a halált hozom el ellenségeinek.

A kapcsolat megszakadt.

A biztonságos ház, amelybe a tünde lovag elvezette Karom csapatát, egy teljesen átlagos kinézetű épület volt Essen jobbik felében. Az egész ház a tiri kormányzat tulajdonában volt, természetesen jó néhány közvetítőn és álcacégen keresztül. A látszat szerint a házat valaki állandóan bérelte, de a lakások az idő legnagyobb részében üresen álltak, és csak néha vették őket igénybe a tiri ügynökök.

Karom és barátai az egyik ilyen lakás nappalijában ültek, és a közelmúlt eseményeinek tükrében a lehetőségeiket fontolgatták. A kilátások nem voltak valami biztatóak.

– Emlékeztessetek rá, hogy még egyszer ne hagyjam beugratni magam egy vadászatba! – mondta a kanapán ülő Harlan Hammarand a halántékát masszírozva. Ő tért legutoljára magához Silverblade altatás varázslatából, és szemlátomást őt sújtották leginkább az utóhatások; még mindig szédült, és a mozdulatai bizonytalanok voltak. Karom elmondta neki, mi történt azóta, hogy Brackhaus társaságában távoztak a helikopterrel; beszámolt nekik a kristályról, a Lofwyr elleni titokzatos támadásról, leereszkedésükről a Seader-Krupp arkológiából, valamint találkozásukról Silverblade-del. Már csak egyetlen kérdés maradt: mihez kezdjenek ezek után?

– Először is, információkra van szükségünk – mondta Karom. – Tudnunk kell, mi történt pontosan Lofwyrral, és azt is, hogy a Seader-Krupp még mindig vadászik-e ránk. Ezenkívül nem ártana kiderítenünk, ki használt fel minket Lofwyr kiiktatására.

– Biztos vagy benne, hogy előre kitervelt támadás volt? – kérdezte Val.

– Annak kellett lennie – bólintott Karom. – Nem hiszek az ilyen véletlenekben. Nem, Goronajt valaki beprogramozta. Akármit is művelt a kristály a sárkánnyal, biztos vagyok benne, hogy Goronaj aktiválta a halála előtt.

– Akkor talán Goronaj volt a hunyó – találgatott Kalapács.

– Kizárt dolog – ingatta a fejét Boom. – Hallanod kellett volna a fickót, haver. Totál begolyózott, teljesen elment az esze. Nem tudom elképzelni, hogy képes lett volna egy ilyen akciót megtervezni és kivitelezni.

– Meg aztán – vette át a szót Karom – ha Goronaj állt volna mögötte, miért lopta el a kristályt? Egyetértek Boommal. Lofwyr irodájában nem volt magánál. Szerintem valaki őt is ugyanúgy felültette, mint minket.

– Valamiféle kondicionálásra gondolsz? – kérdezte Zűrös.

Karom bólintott.

– Könnyen lehet. Vagy mágikus befolyásolásra, bár kétlem, hogy egy ilyen varázslat észrevétlenül átment volna Lofwyr biztonsági ellenőrzésein.

– Miért törődünk egyáltalán ezzel az egész szarsággal? – morogta Kalapács. – Kit érdekel, ki akarta hidegre tenni a sárkányt? Mi akadályoz meg benne minket, hogy még ma elhúzzunk ebből a tetves országból?

– Nos, először is, a Seader-Krupp vadászik ránk – felelte Karom, és kinyújtotta az egyik ujját. – Elfelejthetjük az összes legális kiutazási módszert Németországból, és nagyon valószínű, hogy a többi menekülő utat is figyelik. Másodszor, még ha sikerül is kijutnunk, hová mehetnénk, ahol a Seader-Krupp nem talál ránk? Most a föld legnagyobb megatársaságáról beszélünk. Az erőforrásaik mellett bármelyik kormányzat elbújhat, ügynökeik ott figyelnek minden nagyvárosban, és ők rendelkeznek az egyik legjobb hírszerző hálózattal. Ha a cégnek bűnbakra van szüksége – és biztos vagyok benne, hogy szüksége lesz rá –, akkor nem hagynak fel a kereséssel.

– És végül – fejezte be elszántan csillogó szemmel – valaki felültetett minket, hogy mi vigyük el a balhét Lofwyr megöléséért. Nem szeretem, ha átvernek, azt pedig még kevésbé, ha én vagyok a vesztes. Meg akarom találni a terv kiagyalóját, és ezt el szeretném mondani neki is... igen részletesen.

– És mi van ezzel a Silverblade fickóval? – kérdezte Boom halkan, és ideges pillantást vetett a másik szobába vezető ajtóra. – Szerinted megbízhatunk benne?

– Megbízni? – Karom a fejét rázta. – Nem, viszont azt hiszem, legalább ugyanannyira szeretné tudni, hogy mi a fene folyik itt, mint mi. Legalábbis egyelőre.

– Nos, ha információkra van szükség, akkor én vagyok a ti emberetek. – Zűrös felállt a kanapéról, és magához vette a kiberdekkjét tartalmazó tokot. – Csak kell találnom egy becsatlakozási pontot ebben a kégliben, és már kezdhetem is a keresgélést.

– Nem – szólalt meg határozottan Speren Silverblade az ajtóból. Több kéz is elindult a fegyverek felé, mire felfogták, ki beszél hozzájuk. Kalapács lassan visszacsúsztatta Ares Predatorát a tokjába, és elengedte a pisztoly markolatát. A tünde hang nélkül jelent meg a szobában.

– Mit jelent az, hogy „nem”? – kérdezte dühösen Zűrös.

– Ez egy nagyon egyszerű kifejezés – felelte a tünde. – Addig nem fog erről a helyről becsatlakozni a Mátrixba, amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy nem árulja el a rejtekhelyünket az ellenségnek, és amíg választ nem kaptam néhány kérdésemre.

– Na ide figyelj, tündefiú! – Kalapács fenyegetően állt fel a kanapéról. – Mikor koronáztak téged királlyá? Te nem vagy a főnökünk! A pokolba, nemrég még kész lettél volna kinyírni minket, csak hogy megkapd, amit akarsz!

– Amíg itt vannak, az én védelmem alatt állnak – mondta mereven, kiszámított lassúsággal Silverblade. – És amíg itt vannak, mindannyian azt teszik, amit mondok, különben átadom magukat Lofwyr kopóinak, és ezzel végképp lerendezem az ügyünket.

Kalapács összeszorított ököllel indult Silverblade felé.

– Na idefigyelj, te pimasz pitypangzabáló...

– Nyugalom, Kalapács. – Karom megfogta az ork karját, nehogy az nekiugorjon a tündének. – Figyeljen ide, Silverblade! Egyelőre a maga szabályai szerint játszunk. Mindketten ugyanazt szeretnénk: rájönni, ki és miért akarta kiiktatni Lofwyrt. Ha szüksége van a segítségünkre, együttműködik velünk. Talán hozzászokott, hogy a magányos farkast játssza, de mi egy csapat vagyunk. Megvannak a saját módszereink, és értjük a dolgunkat.

– Ezt nagyon remélem – bólintott hűvösen Silverblade. – Mivel fel akarom bérelni magukat.

– Tessék? – kérdezték egyszerre többen is.

A tünde önelégült mosollyal a szoba sarkában álló párnázott fotelhez sétált, és leült, akár egy zongorista a hallgatói előtt. Hátradőlt, és összeérintett ujjhegyei felett alaposan szemügyre vette az árnyvadászokat, mielőtt válaszolt.

– Igen, szeretném igénybe venni a csapata szolgálatait, Karom. Mint említette, minél többet ki akarok deríteni a Lofwyr elleni összeesküvésről, és azok, akiknek dolgozom, most nem tudnak ellátni a szükséges segítséggel. Ezért a rendelkezésemre álló erőforrásokkal kell gazdálkodnom.

– Ingyen nem dolgozunk – szögezte le Karom.

– Ezt nem is kívánom – mosolyodott el Silverblade. – Azon túl, hogy segítettem megmenteni az életüket...

– Csak azután, hogy előbb kiütött minket – vágott közbe Kalapács.

– Azonkívül – folytatta zavartalanul a tünde –, valamint ennek a létesítménynek a használatán kívül – intett körbe a szobában –, hajlandó vagyok egyéb kompenzációt is nyújtani. Mennyivel tartozott maguknak a Seader-Krupp ezelőtt a... sajnálatos incidens előtt?

– Negyedmillió nujennel – vágta rá Karom habozás nélkül.

A tünde felvonta a szemöldökét, aztán újra elmosolyodott.

– Valóban? Akkor sokkal jobban megfizették önöket, mind gondoltam. De az is lehet, hogy egyszerűen csak hazudik.

– Úgy gondolja? – kérdezte Boom.

Silverblade vállat vont.

– Nem is lényeges. Hajlandó vagyok húszezer nujent fizetni a csapatának, ha segítenek nekem információkat szerezni az összeesküvés kitervelőjéről és kitervelőiről, majd elbánni velük.

– Az ár a kockázat mértékétől függően módosulhat – mondta Karom.

– Most nincs abban a helyzetben, hogy alkudozzon, Karom – csóválta a fejét Silverblade. – A sorsukra is hagyhatnám magukat... de legyen!

– És úgy végezzük a nyomozást, ahogy mi akarjuk? – kérdezte a mágus.

– Természetesen igen, de az én ellenőrzésem alatt.

Karom a barátaira nézett. Nem volt szükség szavakra. Szemükben és arcukra írva látta az aggodalmat és az eltökéltséget. Visszafordult Silverblade-hez.

– Benne vagyunk, két kikötéssel.

– Mik lennének azok? – kérdezte a tünde ravasz mosollyal.

– Az első, hogy a csapat vezetője én vagyok, nem maga. Maga fizeti a cechet, de a parancsokat én adom.

– Helyes – bólintott Speren megfontoltan. – És a másik?

– Segít nekem visszahozni az elűzött familiárisomat. Ha belevágunk ebbe a feladatba, szükségünk lesz minden segítségre.

– Egyetértek.

– Rendben, akkor lássunk munkához!

Silverblade megmutatta Karomnak a ház pincehelyiségét, ahol különféle hermetikus mágikus felszereléseket tároltak. Az árnyvadász óvatosan szemügyre vette őket. A szobában lévő rituális segédanyagok megfelelőnek tűntek mindenfajta rituális varázsláshoz, illetve elemi szellemek idézéséhez. A helyiség padlóját pala borította, ami ideális felület volt hermetikus körök felrajzolására, illetve festésére. A dohos levegőben kréta, föld, szárított fűszerek és növények szaga terjengett.

Silverblade-del együtt mentek át a metasíkokra, a szellemek távoli asztrális otthonába, ahol Karom familiárisa, Aracos is lakott. Az asztrális utazás a levegő metasíkjára, hogy kiszabadítsák Aracost az időleges elűzés hatása alól, Karom számára csupán rövid kiruccanásnak tűnt. Ám a fizikai világban magához térve rá kellett jönnie, hogy az éjszaka és a következő nap jó része is eltelt; csaknem nyolc órát töltöttek transzállapotban, míg szellemük szabadon szárnyalt az asztrális síkon. Nagyot nyújtózkodott, érezte, hogy recsegnek az ízületei, majd óvatosan feltápászkodott. Látta, hogy Silverblade szeme megrebben, majd a tünde maga alá húzta a lábát, és elegáns mozdulattal szintén felemelkedett helyéről. A levegő halványan felfénylett, és Aracos jelent meg, ezúttal egy szürke bundájú farkas képében; a szellem halkan vicsorgott Sperenre.

– Szerintem nem kedvel – jegyezte meg Silverblade.

– El sem tudom képzelni, miért. – Karom Aracos nyakára tette a kezét, hogy megnyugtassa szövetségesét.

– Csak egy apró darabot hadd harapjak ki belőle, főnök! – kérte a szellem némán.

– Sajnálom, öregem, de egyelőre szükségünk van rá – felelte az árnyvadász. – Ő az új megbízónk. – Válaszként csak enyhe undort érzett Aracos felől, amit Karom egy mentális vállvonással viszonzott, mintha azt mondta volna: „mit tudunk tenni?”

– Feltételezem, kordában tudod tartani – mondta Silverblade Aracos felé biccentve.

– Ne aggódj! Csak azt támadja meg, akit én mondok neki. Visszamegyünk a többiekhez?

– Csak utánad – felelte mosolyogva Silverblade, és udvariasan meghajolt.

Karom kisétált a helyiségből, és hagyta, hogy Aracos fedezze a hátát.

– Már ideje volt – jegyezte meg Boom, amikor visszatértek a nappaliba. Távollétük órái alatt Karom csapata műveleti főhadiszállássá alakította a lakást. Zűrös az egyik fotelben ült dekkjével az ölében, ujjai sebes ritmust vertek a billentyűzeten. Adatjackjét üvegszálas kábel kötötte össze a kiberdekkel, feje hátracsuklott – állapota nem sokban különbözött Karom transzától, bár az ő útja nem az asztrális síkra, hanem a német Mátrixba vezetett. Val a földre terített lepedőn szétszedve heverő robotot javítgatta, Boom és Kalapács pedig a csapat fegyvereit ellenőrizték és tisztították. A szoba sarkába helyezett trideokészülék az egyik huszonnégy órás hírcsatornára volt állítva.

– Kimaradtunk valamiből? – érdeklődött Karom.

– Nem mondhatnám. – Boom a trideóra mutatott a kezében tartott pisztollyal. – Lofwyrról nem sokat mondtak a hírekben. A Seader-Krupp ma reggeli sajtóközleménye szerint a sárkány igen fontos tanácskozáson vesz részt, ezért lemondta a találkozót a megaplexum néhány fejesével, de egy szót sem szóltak semmiféle kavarodásról vagy támadásról. És természetesen képeket sem mutattak a sárkányról. Zűrös majdnem azóta dolgozik, mióta lementetek. Csak egyszer csatlakozott ki, hogy harapjon valamit. Azt mondta, rábukkant néhány nyomra, de várnia kell, ha meg akarja tudni, hová vezetnek. Majd egyszerre tájékoztat mindenkit.

– Nem volt semmi probléma?

– Egy szál se. Sok mindent lehet mondani Tirre, de az biztos, hogy jó kis búvóhelyet rendeztek be itt. – Silverblade úgy döntött, figyelmen kívül hagyja az oldalvágást. – A Seader-Krupp biztonságiaknak nyomát sem láttuk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a nyomozóik és a mágusaik nem dolgoznak.

Silverblade egy pillanatra lehunyta sötétzöld szemét.

– Az épület védelmét és a korlátokat nem bántották – mondta. – Semmi nyoma behatolásnak. Ha valaki próbálkozott volna, amíg mi odaát voltunk, arról tudnék. Úgy tűnik, egyelőre nem bukkantak a nyomunkra.

– Helyes – bólintott Karom. – Van valami ehető ezen a helyen?

Miután elfogyasztott két szendvicset, melyet a lakás jól felszerelt hűtőszekrényéből állított össze magának, máris sokkal jobban érezte magát. A hosszú mágikus tevékenységek után mindig éhesnek érezte magát. Az ilyen műveletek rengeteg energiát emésztettek fel, és az étel segített neki feltöltődni, illetve kitisztítani a fejéből a mágiahasználatot követő tompaságot. Pont végzett, amikor Zűrös megmoccant a fotelben, és néhány billentyű lenyomását követően kicsatlakozott a Mátrixból.

– Jó estét, uraim – nézett fel vigyorogva Karomra és Silverblade-re. – Úgy látom, mindenki itt van. Azt hiszem, rájöttem, ki akart belőlünk sárkányölőt faragni.